Természetbarát játék, környezettudatos szülőknek.
Ida, a puha, öltöztethető baba tökéletes választás a legkisebbek számára, hiszen nemcsak játszótárs,
hanem a gyermekek finommotorikus készségeinek fejlesztésére is kiválóan alkalmas.
Ida és a Tavasztündér
Ida, a kis kíváncsi kislány, már napok óta az ablak mellett ült, és várta, hogy végre beköszöntsön a tavasz. A tél hosszúnak és unalmasnak tűnt számára; a hó már nem hozott örömet, és a szürke égbolt csak még jobban fokozta türelmetlenségét.
— Mikor jön már a tavasz? — sóhajtott egy napon, amikor a szobájában egy váratlan szellő meglengette a függönyöket. Hirtelen egy apró, csillogó fény jelent meg előtte, és abból kibontakozott egy gyönyörű, virágsziromruhás tündér.
— Szia, Ida! — mondta lágy hangon a tündér. — A nevem Tavasztündér, és hallottam, hogy nagyon vársz engem.
Ida szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
— Te vagy a Tavasztündér? Akkor kérlek, hozd el már a tavaszt! Unom a telet!
A Tavasztündér elmosolyodott, és leült Ida mellé.
— Értem, hogy unod a hideget, de hadd mutassak neked valamit. Tudnod kell, hogy minden évszaknak megvan a maga varázsa, és mindegyik a barátod lehet, ha megpróbálod meglátni benne a szépet.
A tündér egy pálcát lengetett meg, és Ida hirtelen egy csodálatos téli tájban találta magát. A fák ágai csillogtak a jégtől, és a hópelyhek táncoltak a levegőben.
— Látod, a tél olyan, mint egy mesevilág. A hó alatt a föld pihen, hogy erőt gyűjtsön a tavaszhoz.
Ezután a táj megváltozott. Ida körül aranysárga falevelek hullottak, és a levegőben édes, fűszeres illat szállt.
— Ez az ősz, — mondta a Tavasztündér. — Az ősz tanít meg arra, hogy az elmúlás is lehet gyönyörű, és hogy minden vég egy új kezdetet rejt magában.
Végül a tájat virágzó rétek váltották fel, ahol madarak csicseregtek, és a nap meleg sugarai simogatták Ida arcát.
— Ez a tavasz, amit annyira vársz. De most már érted, hogy miért fontos a többi évszak is? Ha mindig tavasz lenne, sosem tudnád igazán értékelni a varázsát.
Ida elgondolkodott, majd bólintott.
— Azt hiszem, értem. Köszönöm, Tavasztündér. Megpróbálok türelmesebb lenni, és minden évszakban meglátni a szépet.
A tündér mosolygott, majd eltűnt egy aranyló fényvillanásban. Ida újra a szobájában találta magát, de most már máshogy nézett ki az ablakon túli havas tájra. Rájött, hogy minden évszak a barátja, és mindegyikre érdemes várni.
Aznap este Ida boldogan bújt ágyba, és álmodott a tél csillogásáról, az ősz aranyló lombjairól, és a tavasz ígéretéről.
